Amikor Zsófi elkezdte felépíteni mindazt, amit ma Daily Dose Stúdiónak hívunk, már rögtön az elején csapatban gondolkodott. A sokat emlegetett garázsban még egymaga tartott edzéseket, de a stúdió első helyszínére már vitte magával Demkó Jocit is, akinek már jó ideje mentorként irányította ez edzéseit.
Joci életében -Zsófihoz hasonlóan- egészen kisgyerekkor óta meghatározó szerepet tölt be a sport. Tíz éves korában kezdett el kosárlabdázni, amit aztán fiatal felnőtt koráig NB II-es, később NB I-es szinten is űzött. Itt ismerte fel először, hogy egy edzőnek milyen fontos szerepe van abban, hogy egy játékos meccsről-meccsre jól tudjon teljesíteni, végig tudjon vinni egy szezont anélkül, hogy lesérüljön és ezáltal egyre sikeresebb lehessen. Elmondása szerint ebben az időszakban fogalmazódott meg először, hogy ő is hasonló segítség szeretne lenni mások életében. Persze itt még több különböző elképzelése volt. Képzeljük csak el: jóképű, kisportolt tűzoltó ment ki minket a lángok közül… vagy a gyerekünk úgy jön haza suliból, hogy azt újságolja, hogy a testnevelés tanár a kedvence. Alakulhatott volna így is, de mindannyian tudjuk, hogy önmagunk keresése sokszor érdekes fordulatokat tud venni. Így Joci a kosárlabdázás mellett elvégezte a vendéglátós iskolát, aztán az élet úgy hozta, hogy a következő szezonra már nem írta alá a szerződést.
Időnként eljön egy pont az életünkbe, amikor úgy érezzük, hogy már nincs maradásunk. Ezen a ponton költözött a gyulai fiú Szegedre, ahogy ő fogalmaz, “szerencsét próbálni”. Emlékeztek még a Lobby-ra a Kárász utcán? Bizony, pár éve még ott láthattátok a mosolygós Jocit az asztalok között korzózni. Azóta már se Lobby, se Joci, mint jólmenő belvárosi felszolgáló. Helyette azonban van nekünk egy tisztelettudó, becsületes, őszinte Jocink, aki mindig a maximumot igyekszik nyújtani. A beszélgetésünk elején azt mondta, reméli, hogy az embereknek ez jut eszükbe róla először. Ha engem kérdeztek, Joci egy nagyon tisztalelkű, mindig mosolygós, segítőkész fiú! Azonban nem volt ennyire egyenes az út a Lobby-tól a Daily Dose-ig.
Még a felszolgálás mellett elvégezte az IWI Nemzetközi Fitnesziskoláját és első munkájaként speed fitnesszel foglalkozott, ám tovább szeretett volna fejlődni, így egy másik edzőteremben kezdett el csoportos funkcionális edzéseket tartani.
“Igazából az volt az első olyan hely, ahol kialakult bennem, hogy ezen a funkcionális vonalon szeretnék mozogni, sérülésmegelőzéssel szeretnék foglalkozni, gyerekeket szeretnék edzeni, meg persze felnőtt embereket is. Azt a célt szeretném szolgálni, hogy -bár nem tudom kinek meddig leszek az életében- ha úgy alakítja az élet, hogy már nem leszek az edzőjük, akkor is úgy tudjanak rám visszaemlékezni, mint valakire, aki sokat segített, hogy megszűnjön egy fájdalom vagy, hogy fejlődjenek valamiben. Így elkezdtem tudatosan efelé tendálni.”
Ebben az időszakban már javában edzett Zsófival. A sokat emlegetett garázsban például súlyemelést edzett, de a magassága miatt sok gyakorlatot csak ülve tudott elvégezni. (nevet) Nagyon örült, mikor Zsófi felkérte, hogy legyen az új stúdiójának edzője és pár nap gondolkodás után el is fogadta az ajánlatot, hisz úgy érezte egyénileg sokkal jobban tudná edzeni az embereket, mint csoportban. Saját bevallása szerint személyi edzések során sokkal jobb kapcsolatot tud kialakítani a vendégeivel, akikre később bármikor számíthat, szükség esetén, ahogy az fordítva is igaz.
Kíváncsi voltam, hogy mi zajlott le benne abban a pár napban, amíg gondolkodott az ajánlaton és kiderült, hogy szakmailag egy percig nem volt kérdés, hogy Zsófival tartson, viszont nehéz volt elszakadni az akkori csapattól.
“Akkoriban még nem voltam annyira tudatos, mint most azzal kapcsolatban, hogy a saját utamat kell járnom. Mostanra már hiszem, hogy mindenkinek van egy előre megírt útja, amin az élet végig vezeti és minden ember csak addig az életünk része, ameddig annak kell, hogy legyen. Viszont akkor ezekkel még nem voltam tisztában, így nekem az a négy nap gondolkodás inkább arról szólt, hogy megtanuljak leválni.”
Joci két és fél éve tart Zsófival a Daily Dose nyitása óta és úgy érzi, ebben az időszakban hétről-hétre folyamatosan fejlődik. Nem csak szakmailag, hanem emberileg is, hiszen minden nap olyan helyzetekkel találkozik, amik rengeteget tanítanak az életről, emberi kapcsolatokról, alkalmazkodásról, konfliktuskezelésről. Hálás azért, hogy egy olyan munkából tud megélni, amit szeret, de sokkal jobban örül annak, hogy minden nap egy kicsivel jobb emberré válik, aminek köszönhetően a családjával is egyre szorosabbra tudta fűzni a régen nem túl szoros kapcsolatot.
A stúdióban jelenleg közel ötven embert edz, akik között szép számmal vannak gyermekek is, akiket nagyon szeret, hiszen velük sokkal könnyebben megtalálja az összhangot, mint a felnőttekkel. Míg a felnőtteknél van, hogy akár hetek, hónapok kellenek, amíg egy-egy ember megnyílik a gyerekek ennél sokkal hamarabb szabadulnak fel, hiszen ők még nincsenek tele gátlásokkal és gondokkal. ezáltal könnyebben tudja kiismerni őket és így hatékonyabb a közös munka.
“Míg a felnőttek a különböző magánéleti, munkahelyi és egyéb gondokból kiszakadva esnek be hozzám egy-egy órára és nekem az a feladatom, hogy arra az időre kiűzzem belőlük ezeket a terheket, addig a gyerekek sokkal lazábbak, gondtalanabbak. Velük sokkal jobban tudok azonosulni.”
Ezt a gyermeki gondtalanságot ugyan felnőttként nem mindig sikerül érezni, hiszen a munka mellett a magánéletben is igyekszik teljes értékű ember lenni; az évek során azonban sok tanulság árán és kellő tudatossággal sikerült kiépítenie, hogy elégedett lehessen a jelenlegi énjével. Mára már bármilyen élethelyzetben gyorsan tud reagálni a változásokra és stabilabban tud helytállni. Talán ez a legnagyobb tanulsága az elmúlt két és fél évnek, amióta a Daily Dose csapatához tartozik, és ebből fakadóan, ha meg kéne fogalmazni, hogy kicsoda Demkó Joci a stúdió életében, akkor bátran állítja, hogy vendégeknek és kollégáknak egyaránt egy nyugalmat és biztonságot nyújtó “oszlop” és hát tudjuk, hogy minden stabilitásnál az alap után a tartás a legfontosabb.
