"Mindegy mit, csak írjon"

2023 június elején járunk. Egy napsütéses, nyári vasárnapi napon, egy családdinamikai rendezés tanfolyam után sétáltam a Ráday utcán a közelben lévő kávézóhoz, ahol Szegő Andrással találkoztam.

Szegő András újságíró, sportriporter, az Interjúkirály, és a Crossfittben eltöltött versenyéveim egyik legnagyobb rajongója.

Akkor már egy jó ideje írtam a blogbejegyzéseimet a versenyekről, mikor írt, hogy a csodás sporteredményeim mellett már csak az jobb, ahogyan írok.

Persze sose értettem, meg nem is vettem komolyan, egészen addig a pillanatig, amikor el nem kezdtem a DailyDose-t és fel nem figyeltem arra, hogy azok a bejegyzések mennek a legjobban, ahol írok.

Egy 50 perces telefonbeszélgetés után úgy döntöttem, csak nem mondok nemet egy ilyen meghívásra, és elfogadtam András kávémeghívását.

.

Nagyon sok mindenről beszéltünk, és akkor már meg tudtam Neki fogalmazni, hogy szeretném megírni a saját könyvem. Azt mondta, szívesen mentorál és segít benne. Megígértette velem, hogy akármi is lesz, írni fogok. Persze még itt se gondoltam, hogy ő ezt ennyira komolyan gondolja.

Ezután a segítségével elkezdtem előkészíteni a könyvemet. Hetente telefonáltunk, megosztottam a tapasztalataim.

Majd 2023. novemberében már nem vette fel. Meghalt.

Mélyen csengenek bennem a szavai: "Ígérje meg nekem, Zsófika, bármi is lesz, írni fog."

Utána teljesen elment a kedvem ettől az egésztől, abbahagytam az írást.

.

1 évvel később Las Vegasba utaztam, a Venetian Resort plázában ültem egy kávézónál és egy nagyon erős kép jött bennem az írásról, a könyvem kiadásáról.

Akkor ott megint eldöntöttem, hogy folytatom, amit abbahagytam.

Pár ilyen lefutott kör után kezdtem rájönni, hogy ennek talán még nincs itt az ideje, hogy a saját könyvemen dolgozzak, de biztos voltam benne, hogy egyszer az is majd megszületik. Talán addig még sokmindent kell átélni.

Azóta sokszor írtam, legtöbbször céltalanul. A könyvemet azóta nem folytattam- még várat magára, de az írás egyre jobban érdekel.

S ami a legfontosabb, egyre többször érzem azt, hogy olyan dolgok vannak a fejemben, amit nem tudok elmondani, csak leírni.

Átadni érzésekben, hangulatokban, úgy, hogy Te is el tudd képzelni, kedves Olvasó.

Így született meg a DailyDose Blog, amire szintén rég készülök, s talán kicsit ilyen maga a DailyDose is.

Engem nagyon sok minden érdekel, de leginkább a dolgok miértje és mélysége, sokszor már-már betegesen. Ez nálam nem kompenzálás, ilyen vagyok.

Emlékszem, ültem áltsuliban a német labor fakkjában, és akkoriban már téma volt, hogy melyik sulit választjuk, melyik gimibe menjünk, milyen specializációra menjünk. Teljesen odáig voltam és nem tudtam a hallásutánira koncentrálni, mert imádtam a németet, a tesit, a bioszt, az irodalmat. Gimiben sebész akartam lenni, de közben meg németből emeltszintűztem, ,meg imádtam novellákat olvasni, verseket értelmezni. Közben a sport a mindennapjaim része volt. És a matekon kívül mindenben jó voltam. A legnagyobb szorongásom az volt, mi legyek, ha nagy leszek. Már akkor se értettem, miért kell egyet választani. Hát, nem is tettem.

Elkanyarodva a lényegtől, ez a Blog nem az az átlagos Blog lesz, hogy mi jó a gerincednek, és nem fog megcáfolni és alátámasztani egyetlen egy szakmai cikket sem, sem metódust. Biztos írni fogok, fogunk benne szakmai cikkekről is, de alapvetően itt az Élet lesz olvasható, a dolgok összefüggései, hogy mi köze van a bal fülzúgásodnak ahhoz, hogy hogyan kéne magad szeretni.

S tudod, hogy ez miért jó?

Mert én azt csinálom, amire születtem, miközben Te pedig fejleszted magadban az érzékenységedet saját magad iránt, és fejlődik az ítélőképességed is, mivel tudsz azonosulni, és mivel nem.

Szóval gratulálok, azon kevés emberek közé fogsz tartozni, akik erre még képesek még.

Üdv itt!

Ez volt a mai napi adagom